Sose gondoltam volna, hogy akiről azt mondtam volna pár hónappal ezelőtt, hogy a kezemet is tűzbe rakom, most azt mondom, hogy elegem van belőlle. Csalódni mindig mindenkiben örökkön örökké. Elegem van, hogy bármi van, mindig rajtam csattan minden. Ezek után még az fáj a legjobban, hogy az emberek hamar és ijesztően megtudnak változni egyetlen pillanat alatt. Nem bírom, hogy az a mostani embereknek a világnézetük, hogy a külsőség a lényeg nem pedig a belső. Én nem várom el senkitől, hogy nagy dolgokat tegyen de azt igen, hogy végig ember legyen. Sajnos ezt sem tud maradni az én legjobbnak hitt barátnőm és még képes magát kincsnek meg értéknek nevezni. De ha valóban azt hiszi magáról akkor tegyen is valamit, hogy mások is így gondolják, mert ahoz tettek is kellenek, hogy nagy ember légy nem csak szavak. Flegmák tudunk lenni, tudunk rosszat mondani mindenkiről, tudunk parasztok lenni, tudunk szívtelen emberként is viselkedni és magunktól közbe az összes igaz barátot eltóljuk akarva, akaratlanul. De akkor, ha hiányzom majd egy szép nap ne sírjon senki, mert én ott voltam, csak ő nem élt a lehetőséggel. Szánalmas és gyerekes. Azt hisszük elhagytuk a 10-es korhatárt, már szabad nekünk mindent de én még 18 éves fejjel se merem ezt mondani. Hagyjatok kamu barátok elegem van már belőlletek, majd a sarkon tetszelegj, ha szerinted a külső fontosabb. Én attól boldog leszek, hogy az enyém voltál pillangó, csak sajnos megváltoztál és ha reálisan elmondtam mi a helyzet, akkor én voltam a rossz.
Írta: Csaba "Csacc"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése